|
A hõmérséklet évi átlaga
a magasabb hegyekben alig 2°C-t jelent, de sehol sem haladja meg a 2-10°C határait. Januárban
az átlag -9 és -12°C között van, júliusban 8 és 16°C között
változik. A fagymentes napok száma 100 és 180, arányosan fordítva a magassággal.
A trópusi napok (30°C feletti maximummal) ismeretlenek, de a hõmérséklet a 25°-ot
is csak az év pár napján éri el, jobbára 1000 m alatt. Az elsõ fagyok
október 1. elõtt, az utolsók máius 1. körül következnek be, a napi ingadozások
20° alatt maradnak egész évben. A tavasz késõn köszönt be, de az õsz
aránylag sokáig tart, ami annak tulajdonítható, hogy mind a felmelegedés, mind
a lehûlés alulról felfelé indul el. Az alacsonyabb medencékben és folyóvölgyekben
ismert a hõmérsékleti inverzió jelensége (magasabb helyeken magasabb a hõmérséklet
és fordítva). A völgyekben a tartós ködók késleltetik a tavaszt és
gyorsítják a tél kezdetét. Még érdekesebb ez a hegyekben, ahol emiatt
jelentõs a nappali felmelegedés és lehetõvé teszi a korai napozást.
A csapadékmennyiség igen magas, maximális értékei
a hegycsúcsokon meghaladják az évi 1400 mm-t, ami a Kárpátok 2000 m-t meghaladó
részein tapasztalható értékekkel ér fel. Ezt a jelenséget a nyugatról
jövõ áramlatoknak a hegyekkel való elsõ találkozásával lehet
megmagyarázni. A csapadék a hegységek területén 1000 mm fölött van,
lejebb 700 körül. Az évi csapadékmennyiség elosztása aránytalan, egy
átlag 1000 m-en fekvõ helyen, decemberben 120 mm-el éri el a maximumot, de június-augusztusban
(csökkenõ irányzattal ugyan), nem csökken 100 mm alá. A minimális értékek
áprilisban és októberben 60 mm kürül alakulnak. A csapadékos napok száma
átlagosan 150, amibõl a havazásoké 60 és 30 nap között változik,
a magasság ftiggvényében, míg a hóréteg tartóssága az ideális
1200 m t.sz.f. szint magasságban is 130 nap körül van. Vastagsága itt átlag 30-40
cm (pl. Biharfiireden).
A napsugárzás tartama 1500 és 1750 óra évente, míg
a borult napok átlaga: 6/10-7/10 arányt képez, az összes napokhoz viszonyítva.
A szél iránya hangsúlyozottan nyugati, ettõl 10%-os
eltérés csak déli területeken tapasztalható, ahol ez délnyugati irányú
is. Ugyanilyen mértékû az eltérés az északi területeken is, ahol
ez északnyugati irányú. Jellemzõ a hegygerinc mögötti területek védettsége,
pl. az Aranyos alsó folyásánál, ahol ez 60%-os nyugalmat jelent, míg a szélerõsség
a nagy csúcsokon a 25-30 km/h-t is meghaladja. A szél erõssége az alacsonyabb vidékeken
átlagosan nem éri el az óránkénti 15 km-t. Az Aranyos-völgy alsó
szakaszának a jellegzetessége a meleg, száraz fõn elõfordulása, ami onnan
ered, hogy a kicsapódott páratartalmú levegõ a gerincvonulaton áthaladva újra
felmelegszik, lezúdul az alacsonyabb medencékbe, száraz, meleg levegõt, illetve szelet
eredményezve. Hasonló jelenség következményeként a híresebb sítelepek,
így pl. Biharftireden, a vlegyászai menedékháznál, vagy a Nagy- Bihar keleti
lejtóin kiépítetlenül is eszményi körülményeket biztosítanak.
A zárt medencék jellegzetességei közt említjük meg a gyakori éjszakai
ködöt. Különösen a pádisi körülzárt
fennsíkon, gyakoriak a víznyelõk, a dolinák, amelyek mélyén láthatatlan
tavak vannak: párájuk estére a mezõ síkjára jut, a hidegebb levegõ
kicsapódik, alacsony, elnyújtott ködfoltokat képezve. Reggel a harmatnál sokkal
gyorsabban, eloszlik a köd.
Egy másik kültinös éghajlati jelenség a már említett hõmérsékleti inverzió, vagyis a hõmérséklet és a tengerszint
feletti magasság fordított arányának a felborulása. Sokszor - különösen
télen; a magas hegycsúcsokon az erõs napsugárzás kihangsúlyozott meleg
övet képez, míg a völgyekbe beszorult ködös hideg megõrzi az éjszakai
fagyokat, épp ezért az ilyen helyeken a hõmérséklet alacsony és zord
marad a nap folyamán is. Eldugottabb völgyekben májusban jeges sziklákat, hófoltokat
is találunk. Ennek elõnyeit külónösen a téli sportolók , kedvelõi
használják ki, de a jelenség jól megfigyelhetõ a növényzeten is,
a fenyõk épp az alacsonyabb völgyekben alkotnak zárt foltokat, míg a lombhullató
fák sok helyütt feljutnak a magasabb csúcsokra is.
állatvilág - növényvilág
|
